A gyáralapítástól – gyárbezárásáig
(1908 – 2004)
A Bélapátfalvai Portland cementgyárat 1908 évben alapította lovag Wessely Károly bécsi építészeti tanácsos, nagyvállalkozó, aki már évekkel azelőtt megkezdte e térségben fejlesztési tevékenységét. 1901-ben megvásárolta a mintegy 8500 holdas szilvásváradi erdőbirtokot, létesítette a fa szállítására az erdei kisvasutat, majd 1904-ben bekapcsolódott az Egercsehi térségében található szénvagyon kiaknázásába. Ő nevéhez is fűződik az Eger – Putnok közti helyi érdekű vasút 1908-ra történő megvalósulása.
Miután a cementgyár építése elkezdődött, német cementipari gépgyártól megrendelte a gépi berendezéseket.
Budapesten történt cégbejegyzéssel megalakult a Bélapátfalvai Portland Cementgyár Rt. 1909 augusztus 28-án.
A gyár első termelő egységei 1910 nyarára elkészültek, az első cement-termék 1910. szeptemberben került legyártásra. Nyersanyagként a Bél-kő hegy mészköve szolgált, melyen a bányanyitás 1909-ben kezdődött és a lerobbantott kővel, kézzel megrakott csilléket drótkötélpályán szállították be a cementgyárba.
A szükséges másodnyersanyag (agyag) – akkor még kutatás hiányában – a Putnoki Serényi birtokról a már üzemelő vasúton lett ideszállítva, majd később 1924-ben itt helyben nyitottak márgabányát.
A két kis forgókemencés, nedves eljárású technológián alapuló üzem, valamint a gőzfejlesztés jelentős ipari vízigényére létesült a Gyári-tó, amivel a több forrás (Lóczy. Peresznye, Vanna – réti stb.) által táplált Laczkó patak vizét fogták el és csővezetéken vezették be a gyárba.
A gyár első fejlesztése 1912 – 1913-ban történt, amikor egy újabb klinkerégető forgókemence létesülésével bővült a termelő kapacitás.
Az üzem a négy kemencés formáját az 1928 – 1930 évi bővítés során érte el, ekkor füstgáz hasznosító kazánok is létesültek és megépítésre került a második drótkötélpálya is.
1923-ban a Bélapátfalvai Portland cementgyár központja átvette az Egercsehi Kőszénbánya Rt. igazgatását is, így létrejött az érdekközösség. Később tulajdonos változásokra is sor került.
A forgókemencés klinkerégetés mindvégig őrölt porszéntüzeléssel történt, amit nagyobb fűtőértéke miatt külföldről illetve a dunántúli bányákból szereztek be, az Egercsehi szén elsősorban a kazánok (gőzfejlesztés) üzemeltetésére került beszerzésre.
A cementgyár az 1948 évi államosításáig mindvégig nagyszilárdságú portland cementet gyártott, de nagy kereslete volt az 1930-tól gyártott fehér cementnek is, amely „Üstökös fehér” portlandcement néven eljutott számos országba még Közel-keletre és Dél-Amerikába is.
Az államosítást követően jelentős fejlesztések kezdődtek, mert a termelést fokozni kellett az ország megnövekedett cement igényeinek megfelelően, így gépesítés kezdődött a bányaüzemben, új palabányát nyitottak és makadám út épült a bánya 550 m-es szintjéig (Bélapátfalva ~ 320 m tengerszint feletti magasságon fekszik).
Miután a Középbérc nevű határrészen homokbányát nyitottak 1964-től megkezdődött az S 54-es szulfátálló cement gyártása. Ugyanazon évben a Bél-kői mészkőbányát út kiépítése után a 730 m-es szinten nyitották meg, mert a hegy lépcsős – teraszos művelése már veszélyessé vált.
A cementgyár telephelyén belül 1949 -1951 között egy új üzem épült a nagy tisztaságú mészkőre alapozva, egy négy aknakemencés darabos égetett meszet előállító Mészüzem. Ez kezdetben generátor gáz, majd olaj (pakura) végül földgáztüzeléssel üzemelt, az 1998 évi leállításáig összesen 2,5 millió tonna égetett meszet adott a hazai építőiparnak és egyéb technológiáknak.
Főleg az 1950-es évektől a cementgyár volt Bélapátfalva legnagyobb foglalkoztatója. A cementgyár, bányaüzem, mészüzem foglalkoztatott létszáma 750 fő volt átlagosan. A gyár működtette a művelődési házat, a település óvodáját, a Sportlétesítményt. A meglévő Gyár utcai 35 lakás, a Petőfi S. utcai lakótelep 1950-es években kezdődő kiépítésével tovább bővült. 1966-ban 102 lakás tartozott a gyárhoz.
Az itteni cementgyár 1963-tól az akkor Váci székhellyel megalapított Cement és Mészművek Országos Vállalat gyáraként működött.
Miután korszerű új cementgyárak létesültek Vác, Beremend, Hejőcsaba székhellyel, a hazai cementigény kielégítése érdekében foglalkoztak egy újabb korszerű nagy teljesítményű cementgyár létesítésével.
1973. augusztus 27-én döntés született a gyár bélapátfalvai telepítési helyéről.
Több telepítési változat elemzését követően a településtől északra lévő a beruházást előkészítők elnevezése alapján az úgynevezett „Felsőmajori” terület lett a gyártelepítésre kijelölve.
A két domboldal között patakokkal szeldelt, benne egy közúttal lévő összeszűkült terület, nagy szintkülönbségekkel, jelentős terület előkészítési munkával lett alkalmassá téve a gyártelepítésre. Ennek a mintegy 50 hektáros területnek az előkészítése 1974-ben kezdődött. Ugyancsak ekkor elkezdődött a kivitelező cégek és munkavállalóik számára szükséges felvonulási épületek elkészítése is valamint egy 750 fős honvédségi bázis, mely épületcsoport ma a Szociális Otthonnak ad helyet.
A cementgyár technológiai tervezési munkáira a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet, az építészeti tervezésekre az Iparterv és Mélyépterv kapott megbízást számos altervező bevonásával. Az épület alapozások előkészítését az FTV végezte.
A cementgyár száraz eljárású két forgókemencés lebegtető hőcserélős technológiával a szükséges nyersanyag előkészítő (őrlő, nyersliszt homogenizáló) berendezésekkel, golyós cementőrlő malmokkal, ömlesztett és zsákolt cementkiadásra alkalmas berendezésekkel került tervezésre és kivitelezésre. A nyersliszt cement – klinker és őrölt cement tárolására hengeres vasbeton silók épültek. A technológiákhoz kapcsolódó létesítmények (vízkezelő mű, kompresszorház, olajtároló, elektromos kapcsolóhelységek stb.) és egyéb kiszolgáló létesítmények (irodaház, műhelyek, raktárak, öltöző – fürdő, kazánház stb.) is megvalósultak.
A gyártáshoz szükséges alapanyagok (mészkő, agyag) előkészítésére a bányaüzemben létesültek új előkészítő és tároló létesítmények. A nyersanyagok gyárba történő beszállításához pedig egy 2,3 km hosszú gumihevederes úgynevezett távolsági szállítószalag létesült.
A gyáron belüli alapanyagok és késztermékek fogadására, szállítására iparvágány hálózat létesült.
Az alapberuházáson túl jelentős kapcsolódó beruházásokra is sor került, mint 187 lakásos lakótelep építése, földgázvezeték kiépítése, elektromos ellátás és vasúti fejlesztések, ipari vízellátás kiépítése stb.).
A cementgyár próbaüzeme a bányaüzemtől kiindulva 1979 első félévében kezdődött, a teljes üzembe helyezés 1980. márciusban megtörtént.
A beruházást bonyolító ÉPBER szerint a kivitelezői csúcslétszám 3070 fő volt.
Az 1980-as évek elején a Cement és Mészművek Bélapátfalvai Gyárának, benne a bányaüzemmel és mészüzemmel közel 1100 fő volt a foglalkoztatott létszáma.
Az új cementgyár beindításával egy időben illetve részben azt megelőzően, a régi cementgyár személyzeti állománya áthelyezésre került, annak termelő berendezései fokozatosan leálltak. Utoljára a II. sz. klinkerkemence állt le 1979. július 2-án, miután elfogyasztotta az utolsó nyersiszapot.
Ez időben döntés született arról is, hogy a telephelyen lévő mészüzem egy állami támogatásos beruházás keretében korszerűsítésre kerül. TÜKI tervek alapján olaj (pakura) tüzelésről földgáztüzelésre lesz átállítva, új közúti és vasúti hídmérlegek létesülnek és a szükséges iparvágányszakaszok is átépítésre kerülnek. Ezek a munkák 1982-re befejeződtek. Ezt követően a termelés, ami az igényektől függött elérte az évi 100 ezer tonnás szintet.
A régi cementgyár technológiai berendezései és ehhez tartozó épületek 1982-1987 között elbontásra kerültek, így az ipari épületek közül csak a korszerűsített mészüzem, egykori generátorház, mint téglaraktár és az erőtelep épülete maradt.
A beüzemelt cementgyár egyes berendezései nem hozták az elvárt biztonságos üzemi paramétereket, így 1986-ig ezek kijavítására is sor került, amikortól egy korszerű cementgyárról beszélhettünk. 1990-re az értékesített cement 830 ezer tonnát ért el.
1988 év végétől megkezdődött a Cement és Mészművekhez tartozó gyárak társasági formában történő átalakulása.
Az átalakulás során 33 %-os részaránnyal külföldi szakmai befektetők szereztek részesedést.
A BÉCEM Rt 1990. január 1-vel alakult meg, amelyben a Svájci Holderbank cementcsoport, valamint a német Heidelberger Zement AG és a Schwenk Zementwerke KG lett részvényes.
Az Állami Vagyonügynökség /ÁVÜ/ nem zárkózott el az akár 100%-os külföldi tulajdonosi többség kialakulásától sem, ami következtében 1994-ben a cementgyárak, így a BÉCEM Rt teljes privatizációjára is sor került.
A rendszerváltás időszakára jellemző volt a gazdaság általános visszaesése, különösen a beruházások beszűkölése, a lakásépítések töredékét tették ki a 80-as években elért volumennek.
A belföldi cementfelhasználás az 1988 évi 4379 ezer tonnáról 1993-ra 2484 ezer tonnára esett vissza, ami 43%-os csökkenést jelentett, ez időszakban még ezt is meghaladó arányban esett vissza a BÉCEM Rt cementértékesítése.
A 1994 évi teljes privatizáció után jelentős fejlesztések történtek, ezek: vezérlőkorszerűsítések, a cementválaszték bővítésére újabb tárolási lehetőségek (silómegosztás), a környezetvédelmi teendők terén új elektrofilter a klinkerhűtői porleválasztásra. Új mobil rakodógépek beszerzése a bányaüzembe.
A racionalizálások létszámcsökkenéssel is jártak, ugyanakkor a bérszínvonal jelentősen emelkedett. A szociális juttatások további fenntartása is megmaradt, ekkortól rendelkezett az Rt saját Balaton-parti üdülővel.
A darabos égetett mészből a piac a korábbiaktól lényegesen kevesebbet igényelt, elsősorban a legnagyobb felhasználó a Kazincbarcikai Könnyűbeton gyár, ezért az üzem veszteségesen működött, így a tulajdonosok 1998-ban az üzem leállítása mellett döntöttek, majd ezt követően elbontásra is sor került.
Az 500 ezer tonna körüli éves cementértékesítés 1999 évre 396 ezer tonnára csökkent.
A BÉCEM Cement és Mészipari Rt 2000. május 2-án tartott éves közgyűlésén a tulajdonosok olyan döntést hoztak, hogy az év szeptemberében Bélapátfalván leáll a cementgyártás, ezt a tényt másnap munkásgyűlésen ismertették a dolgozókkal. Indokok az európai fölös kapacitások, a pangó hazai piac mellett a keleti országokból beáramló import cement.
A klinkergyártás leállítását követően átmenetileg mészkőőrlemények előállítása volt tervezve, majd végül is a klinker és cementgyártási technológiai berendezések elbontása mellett döntöttek.
A tulajdonosok bontási tervet készítettek, melyek alapján az építési hatóság a közreműködő szervek bevonásával a bontási munkákat engedélyezték, melyek 2003. második félévben befejeződtek a területrendezéssel együtt.
Még 2000 évben a bejelentést követően egyes épület és telekingatlanok a helyi Önkormányzatnak lettek elajándékozva, míg a bontást követően a meghagyott épületek (irodaház, műhely, raktár, nyersanyagtároló, csomagolóépület stb.) a mintegy 50 hektárnyi telekkel és pénzvagyonnal a megalakított Bélkő Területfejlesztési Közhasznú Társaságnak kerültek átadásra.
Ugyancsak a Kht kapta meg a 416 m szinti bányaudvar és agyagbányák területét, míg a Bélkői mészkőbánya három helyrajzi számon lévő (amiből egy már védett volt) mintegy 100 hektáros területe visszakerült a Magyar Állam tulajdonába, amit a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága kezelésébe adtak.
A cég névváltoztatások után végül BÉCEM Vagyonkezelő és Szolgáltató Rt néven jogutód nélkül került végelszámolással megszüntetésre 2004 végén.
A cégbírósági határozat már 2005-ben került kiadásra.
Bélapátfalván 1910 – 1979 között a régi gyárban 7 millió tonna, majd
1979 – 2000 között az új gyárban 11 millió tonna cement került legyártásra.
Az utolsó években a piaci igényekhez is igazodva és a tárolási lehetőség biztosításával összetétel alapján mintegy 5-6 féle cementfajta előállítására is képes volt a gyár.
A gyártott darabos égetett mész mennyisége, mint már említettem 2,5 millió tonna volt.
A fenti mennyiségekhez a Bél-kő mészkővagyonából 19,4 millió tonna mészkő lett felhasználva, ami 7 millió m3 fogyás a hegyből.
A másodnyersanyagokról, ami az idők folyamán volt agyag, agyagpala, márga, homok, piritpörk nem készült mennyiségi kimutatás, és ugyanígy az egyéb adalékanyagokról (kohósalak, erőművi pernye, gipszkő) sem.
A rövid gyártörténeti anyaghoz irodalomjegyzék nem készült.
A közöltek a mintegy három évtizedes munkavállalói, majd kutatói tevékenységem során írásos anyagokból kerültek átvételre.
Bélapátfalva 2018. szeptember
Bársony Béla
okl. gépészmérnök
az egykori cementgyár munkavállalója
helytörténeti kutató