Nos, mára ez már egy valós alternatíva. A tavaly év végén a kaliforniai Tracy városában az amerikai energiaügyi miniszter izgatott tudósokkal és vállalati vezetőkkel együtt ünnepelt egy mérföldkövet: az ország első kereskedelmi méretű, közvetlen szén-dioxid-leválasztó (DAC) üzemének megnyitását.
„Ez egy mintaprojekt, amelyet az egész világon meg kell építenünk” - mondta Shashank Samala, a Heirloom vezérigazgatója. „A napenergia- és szélerőműparkok mintájára, szén-dioxid-leválasztó üzemeket is szeretnénk építeni, amelyek a levegőből szívják el a szén-dioxidot.”
Az Heirloom nevű cég még csak hároméves, de máris hatalmas összeget fektetett bele a szövetségi kormány, és a technológia legnagyobbjai is jelentős támogatást nyújtanak neki. A Tracyben található, közvetlen szén-dioxid-leválasztó üzem azt ígéri, hogy évente 1000 tonna szén-dioxidot fog elnyelni a levegőből, amely körülbelül 220 személyautó forgalomból történő kivonásával lenne egyenértékű.
Szénre éhes mészkő?
A technológia a mészkő természetes szén-dioxid megkötési képességét használja ki. Az Heirloom DAC üzemében 12 méter magas tornyokban egymásra helyezett tálcák találhatók, amelyeket porított mészkővel töltenek meg. Ahogy a levegő áthalad a szabadtéri épületen, a légkörben lévő szén-dioxid a mészkőhöz kötődik. Néhány nap elteltével a robotok a tálcákat egy kemencébe szállítják, ahol hőhatás segítségével választják le a szenet a mészkőről. A folyamatot megújuló energia működteti.
Egy üzem azonban közel sem elég!
„Ezerszer nagyobb létesítményekre van szükség, és több ezer ilyet kell építenünk szerte a világon!” - mondta Samala, a cég vezetője.
Egyre több nagyvállalat csatlakozik a projekthez; a Microsoft például szeptemberben bejelentette, hogy akár 315 000 tonna szén-dioxidot is megvásárolna az Heirloom által megkötött mennyiségből, hogy ellensúlyozza kibocsátását. Az amerikai kormány szintén jelentős összegekkel támogatja a kezdeményezést: a Biden-kormányzat 1,2 milliárd dollárt fektet be a Heirloom és más vállalatok projektjeibe, hogy közvetlen levegő-leválasztó központokat építsenek Louisianában és Texasban. Jelenleg azonban a technológia még mindig rendkívül drága, egy tonna CO2 eltávolítása több mint 1000 dollárba kerül.
„Ez olyan, mintha az első iPhone kikerülne a futószalagról” - mondja Samala. „Ha csak egy iPhone-t gyártanánk, az több milliárd dollárba kerülne, és ez itt is így van.”
De mihez kezdjünk a szénnel, ha már eltávolítottuk a levegőből?
Néhány olajtársaság a szén-dioxidot az olajkitermelés hatékonyságának fokozásához használja - ez egy olyan technika, amely a szennyezőbb fosszilis tüzelőanyagokat nyeri ki a földből.
Egy „konkrét” megoldás
A szén betonban történő tárolása már megoldott, és a technológia támogatói szerint ez csökkentheti a világ egyik legszennyezőbb iparágának környezeti lábnyomát.
„A beton a víz után a második legtöbbet felhasznált anyag a Földön. Ugyanakkor a beton emisszió-intenzív” - mondja Reilly O'Hara, a CarbonCure Technologies munkatársa. A kanadai vállalat szerint világszerte közel 800 olyan rendszert értékesítettek 35 országban, amelyek lehetővé teszik a szén-dioxid betonba juttatását tárolási célból. Novemberben a CarbonCure bejelentette partnerségét az Heirloommal, amelynek célja, hogy a Tracyben eltávolított szén-dioxidot teljes mértékben a közeli betongyárakban használják fel.
A Vulcan Materials Central Concrete San Jose-i üzemében például már alkalmazzák a CarbonCure technológiáját. Mielőtt a friss betont a mixerkocsi forgó dobjába öntenék, CO2-t adnak a betonkeverékhez. Bár a beton előállításához nincs szükség szénre, a CO2 a beton szilárdságát növeli, amikor a keverékben mineralizálódik – magyarázza Alana Guzzetta, aki a Vulcan nemzeti kutatólaboratóriumát vezeti San Joséban.
Ez a többlet szilárdság azt jelenti, hogy minden egyes m3 betonhoz kevesebb, a bolygót felmelegítő cementre van szükség, ami segít a vállalatnak csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátását.
„Végső soron a nulla szén-dioxid-kibocsátás elérése a cél” - mondja Guzzetta. A CarbonCure technológiáját használó betongyártók részesednek az eladott szén-dioxid-kreditekből származó bevételből is.
„Ha a CO2 egyszer beépül a betonba, akkor az örökre ott marad” - mondja O'Hara. „Még, ha a betont később összetörik vagy lebontják is, a CO2 kőzetté alakul, és nem kerül vissza a légkörbe.”
Forrás: wbur here&now
Fotók: Peter O’Dowd (Here&now)
