Az első részben láthattuk, hogy milyen messzire nyúlnak vissza a beton gyökerei. A rómaiak ezt az építőanyagot alkalmazták falak, boltozatok és kupolák építéséhez, de vízvezetékek és kikötők maradványai is őrzik azt a műszaki tudást, amit ebben a birodalomban hoztak létre. Róma világuralmának megszűnésével, a Nyugat-Római Birodalom 476-ban bekövetkezett bukásával lezárult egy korszak, amit ókornak nevezünk, és kezdetét vette a középkor.

Ez az időszak nagy átrendeződésekkel kezdődött, amelynek során a számtalan háború átalakította az európai hatalmi erőviszonyokat, és a bevándorlásokkal megváltozott a népesség összetétele is. Ezen túl, még új, keletről behurcolt betegségekkel (lepra, pestis) is szembesülnie kellett a letelepedett lakosságnak – köztük talán lehettek olyanok, akik rendelkeztek a betonkészítés tudományával –, így fajlagos létszámuk tovább csökkent.

A korszak nem kedvezett az olyan hétköznapi dolgoknak sem, mint a beton, így a rómaiak által felismert tudás is feledésbe merült. A középkorban, a X. és XI. században a rómaiak után fennmaradt építményekből építési célokra betontömböket vágtak ki és kőbányának használták azokat. A középkori babona a rómaiak által épített aquaeductot az ördög művének tekintette és senki sem vizsgálta azok eredetét, illetve létrejöttének módját.

A cikket itt olvashatja tovább: Betonújság
Fotó: https://hu.123rf.com